Nem érzem, hogy megváltoztam volna. Mégis mikor nézegetem a képeket a telefonomban, azt a rengeteg selfiet és közös képet a barátokkal, olyan, mintha valaki más mosolyogna rám a fotókról. Mintha bezártam volna az emlékeimet egy dobozba és elástam volna őket valahol az erdőben. Jól érzem magam itt, sőt, a helyzethez képest jobban, mint jól, mégis szomorú leszek, ha a képekről eszembe jutnak az emlékek. Nem azért, mert kimondottan hiányozna bárki is, sokkal inkább úgy érzem, hogy a nyári pillanatok elmúlásával és a megszokott környezetemből való kilépéssel együtt halt egy részem is. Annyira hirtelen történt minden és annyira idegen volt ez az egész változás, hogy talán valahol a lelkem mélyén mégsem tudtam felvenni a ritmust. Bevallom, eléggé félek attól, hogy mi lesz, ha haza megyek januárban. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog az itteni kis köröm, talán még az is, akit nem akarok, hogy hiányozzon. Ezen túltenném magam könnyen, hiszen csak 3 hetet leszek otthon, de mégis attól tartok, hogy idegennek fogom magam érezni a saját otthonomban. Hiába csak 2 hónapot vagyok távol, és hiába mondja mindenki, hogy nem történik semmi otthon, igenis történt valami nagyon fontos: eljöttem. És ha ez nem is lenne furcsa vagy rossz, amikor vissza kell jönnöm február elején, akkor tuti az lesz. Újra elengedni az otthonomat, anyát, a kutyaszerelmemet és minden kis rutinszerű mozdulatomat, amik engem önmagammá tesznek otthon. 
Remélem, hogy ez megint csak az Eszter-féle túlgondolkodás, és ahogy közeleg január 9., sikerül kicsit boldogabbnak lennem attól, hogy haza mehetek. Mert jelenleg teljesen semleges számomra a dolog, mondhatni egyáltalán nem is érdekel. Ha nem lenne muszáj, talán nem is mennék... Érdekes, mi? Mennyit tud változni a gondolkodásmód és a hozzáállás néhány hét alatt. 

Hogy ne csak szuicid hangulatot keltsek ezzel a bejegyzéssel, elmesélem azt is, hogy végre elért hozzám a Karácsony-feeling. Ma Barbival elmentünk egy kis shopping túrára, megvettük a kariajikat és vettem végre egy pici műfenyőt is, amit természetesen fel is díszítettem, nagyon kis cukorfalat lett. :P Van égősor az ablakomon és Karácsony illatú elektromos illatosító meg illatgyertya is, így a szobám csupa-csupa melegség és boldogság. :)))

Végszóként pedig egy kis okosság, ami épp az imánt nézett velem szembe Facebookon:

"Life only comes around once, so do whatever makes you happy, and be with whoever makes you Smile."