És tényleg. Elolvastam az egy hónappal ezelőtti posztomat, éééés már megint totál másképp érzek. Nagyon jól elvagyok most, ha nem lenne a suli, haza sem mennék, majd csak novemberben. Élvezem a társaságot, kijöttem a befordultságból, jól telnek a napok, és persze még mindig nyomaszt, hogy mi lesz ha…

Nem érzem, hogy megváltoztam volna. Mégis mikor nézegetem a képeket a telefonomban, azt a rengeteg selfiet és közös képet a barátokkal, olyan, mintha valaki más mosolyogna rám a fotókról. Mintha bezártam volna az emlékeimet egy dobozba és elástam volna őket valahol az erdőben.…

A hangulatom elég váltakozó volt az utazás során. Amikor megérkeztem, tetszett a légkör, a szállás elfoglalása után viszont rámtört a szomorúság. Első este semmit nem csináltam, már fél 9-kor lefeküdtem aludni. (Itt egy órával kevesebb van, mint otthon.) Fogtam az alvós…

Tegnap tartottam egy kis búcsú bulit, egész sokan összejöttünk, sikerült mindenkinek többé-kevésbé berúgnia, szóval jó volt, főleg ahhoz képest, hogy délelőtt még szívem szerint lefújtam volna az egészet. Nem aludtam sokat, picit másnapos is vagyok még, úgyhogy az egész…

Határozottan nem arról vagyok híres, hogy bárminek is időben neki álljak. Remek példa erre, hogy a szakdolgozatomat 3 kín-keserves nap alatt hoztam létre a semmiből, az első államvizsgámon pedig megbuktam. Így értitek, mennyire mesteri fokozaton űzöm a halogatást.  Most sincs…