A párizsi terrortámadás az egész világot meghökkentette. Rengeteg cikket olvastam róla, követtem az eseményeket, közben mindvégig arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok, hogy élhetem a kis életem. Panaszáradat ide vagy oda, nekem megadatott az, ami nagyon sok embernek nem: van családom (még ha egészen picike is), vannak barátaim (akik jószerivel a családom részét képezik), van otthonom, vannak céljaim és az előttem álló utat úgy formálom, ahogyan csak szeretném. Minden adott egy szép jövőhöz, az életemet magam iránytom, a sorsom csakis rajtam múlik. Nyilván tele van viszontagságokkal, amik miatt nap mint nap elégedetlenkedek, sokszor úgy érzem, minden ellenem játszik, de valójában a legyőzött akadályok formálják a jellemem és azok tesznek erőssé. Hálás vagyok mindazért, amit 22 év alatt elértem; igaz, nem vagyok világhírű és nincs többezer követőm egyik közösségi oldalon sem, de úgy gondolom, első sorban önmagunknak kell bizonyítanunk. Én az utóbbi időben elég sokszor lehettem magamra büszke, és érzem, hogy ez visz előre az életben.
Eme kis kitérő után térjünk a lényegre:
A hétvégét a szállásomon töltöttem, nem is tudom, hogy mivel, de eltelt, úgyhogy biztos elvoltam. :D
Hétfőn izgultam, az volt az első úgymond igazi munkanapom. Egy nagyon kedves magyar lány mellé osztottak be, vele töltöttem a melót. Két apartmant kaptunk takarításra, az elsőt megcsinálta ő, közben mutatta mit, hogyan szokott, mivel tud időt spórolni, milyen praktikái vannak, a második pedig az én feladatom volt. Azt hallottam vissza, hogy ügyesnek titulált, ennek örültem is nagyon.
A mai napon már egyedül kellett dolgoznom. Szintén két apartmant kaptam, egy lengyel lány volt a checker-em (ő ellenőríz), kedves volt ő is, segített is, úgyhogy jól éreztem magam. Elég lassan haladtam, de hát ez volt az első igazán éles melóm, azt sem tudtam minek álljak neki, meg hát gondoltam ha egész napra 2 lakás van, akkor ráérek elszöttyögni. Meg is jegyezte, hogy nagyon lassú voltam, de amúgy pretty amazing a teljesítményem, főleg elsőre. A második lakásnál már le voltam rágva (és iszonyatosan fájt a lábam a safety shoes-ban), ott talált is két hibát, de már alig vártam, hogy végezzek. Ebédszünetet sem tartottam és így is fél órával tovább bent voltam, mert felpakoltam a trolley-mat holnapra. A héten még csak 2 apartmanom lesz naponta, de jövő héttől már 3, szóval bele kell húznom...
Ahogy egyre több embert látok, egyre inkább kezdek feloldódni. Taláááááán már jobban érzem magam itt, mint eddig. Várom a vasárnapot, hogy jöjjön a lakótársam, már nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen élőben. :P
Más érdemleges nem igazán történt. Kaptam névre szóló meghívót a Winter Ball-ra, The Great Gatsby témájú lesz, már nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Elintéztem, hogy az első fizumat is már számlára kapjam (mert amúgy kp-ban adnák), megcsináltattam a fényképes igazolványom, de iszonyat ocsmányul nézek ki rajta, és még mosolygok is, amit soha nem szoktam ilyen hülye fotózásokon, úgyhogy még az az csúfítja a nagy borjú fejemet. Katasztrófa. De úgysem fogom senkinek sem mutogatni. :D Kajám is van most, kaptam kölibe egy kis fontot, úgyhogy most minden patent.
