Pörögtek az események mióta haza értem. Intézgettem mindent, közben élveztem, hogy végre finom kajákat ehetek, most a napokban pdig azt, hogy nem kell korán kelni, sőt, egész nap fekhetek az ágyban. Jól sejtettem, hogy furcsa lesz haza jönni. Amikor megérkeztem, eleinte valóban teljesen idegen volt…

Nem érzem, hogy megváltoztam volna. Mégis mikor nézegetem a képeket a telefonomban, azt a rengeteg selfiet és közös képet a barátokkal, olyan, mintha valaki más mosolyogna rám a fotókról. Mintha bezártam volna az emlékeimet egy dobozba és elástam volna őket valahol az erdőben.…

Egy hónappal ezelőtt senkinek nem hittem el, hogy gyorsan telik itt az idő. Alig vártam, hogy vége legyen egy-egy napnak. Most pedig ismét azt vettem észre, hogy eltelt több, mint két hét úgy, hogy nem posztoltam semmit. Nem azért, mert nincs mit, hanem mert annyira jól letudom magam…

Annyi gondolat foglalkoztatott a mai nap folyamán, de valamiért mindig csak esténként tudok írni, így a felét már sikerült elfelejtenem. :DNapom egyetlen lényeges történése, hogy bementem a bankba. Pénz híján gyalogolnom kellett, így már korán reggel szét fagytam. Amikor…