És tényleg. Elolvastam az egy hónappal ezelőtti posztomat, éééés már megint totál másképp érzek. Nagyon jól elvagyok most, ha nem lenne a suli, haza sem mennék, majd csak novemberben. Élvezem a társaságot, kijöttem a befordultságból, jól telnek a napok, és persze még mindig nyomaszt, hogy mi lesz ha…

Ez a hét eddig egészen jól alakult. Jobban érzem magam, a meló is elviselhető volt, bár már kicsit fáradt vagyok, holnap lesz a 6. napom egyhuzamban. Az elmúlt napokon nem baszogatott senki, sőt néhány vendég kedvessége pozitívummal töltött fel. A nap is sütött, ha csak pár órát is, így az alap…

Pörögtek az események mióta haza értem. Intézgettem mindent, közben élveztem, hogy végre finom kajákat ehetek, most a napokban pdig azt, hogy nem kell korán kelni, sőt, egész nap fekhetek az ágyban. Jól sejtettem, hogy furcsa lesz haza jönni. Amikor megérkeztem, eleinte valóban teljesen idegen volt…

Nem érzem, hogy megváltoztam volna. Mégis mikor nézegetem a képeket a telefonomban, azt a rengeteg selfiet és közös képet a barátokkal, olyan, mintha valaki más mosolyogna rám a fotókról. Mintha bezártam volna az emlékeimet egy dobozba és elástam volna őket valahol az erdőben.…