Ez a hét eddig egészen jól alakult. Jobban érzem magam, a meló is elviselhető volt, bár már kicsit fáradt vagyok, holnap lesz a 6. napom egyhuzamban. Az elmúlt napokon nem baszogatott senki, sőt néhány vendég kedvessége pozitívummal töltött fel. A nap is sütött, ha csak pár órát is, így az alap hangulatom is jobb volt, kellemesebben teltek a szervizek és a mai intake is. Kedvenc sztorim a héten tegnap történt. A szervizelés vége felé jártam, már majdnem befejeztem az adott szobát, amikor haza jött a család. Indiai-félék voltak, eddig még személyesen nem találkoztam barna bőrűekkel, ezért kicsit "megijedtem", mikor haza jöttek. A hiedelmekkel ellentétben viszont az ő lakásuk rendezett volt, nem árasztott el mindent a curry szag és egyáltalán nem volt semmi kosz. Ahogy betoppantak, a kisfiú elkezdett hozzám beszélni, de nem értettem mit mond, így az anyukája is elmondta még egyszer, hogy mennyire tetszett a gyerekeknek a törölközőből készült hattyú, megkérdezte én csináltam-e. Mondtam, hogy én ilyen képességekkel nem rendelkezem, a towel animals nálam a kutyánál kezdődik és ott is fejeződik be. :D Erre az anyuka mosolyogva válaszolta, hogy a kisfia szereti a kutyusokat is. Felporszívóztam, kivételesen nem éreztem magam feszélyezve a vendégek jelenlététől, nagyon készségesen letelepedett a család a kanapékra és felhúzták a lábaikat, mikor ott jártam. Elkészültem mindennel, megkérdeztem szükségük van-e még valamire, mondta a nő, hogy nincs, megköszönték sokszor a munkámat, majd mielőtt kimentem, szóltam, hogy csináltam egy kutyust a kifiú ágyára. Hihetetlen volt számomra az a hirtelen, őszinte lelkesedés, amivel felpattant a két gyerek a kanapéról és rohanva indult a szoba felé, hogy megnézze a csodás művemet. Anyuka is kedvesen mosolygott, és bár csak remélni tudom, hogy látták benne a kutyust, a gesztust mindenképp értékelték. Én pedig elégedetten csuktam be magam mögött az ajtót. 
Ennyi kellett csak ahhoz, hogy rájöjjek, nem csak az tehet boldoggá, ha borravalót kapok. Eddig mindig azt vártam a haza érkező vendégektől, hogy a rendet látva oda nyomnak 5 fontot, de mindig csalódnom kellett, mert személyesen még senkitől nem kaptam jattot. Viszont a héten történtek ráébresztettek, hogy a munkámnak bizony van jó oldala is, még ha én csak nyűgként tekintek is rá. Boldoggá tenni másokat, ráadásul olyan személyeket, akiknek ez a hazájuk, akik valószínűleg bevándorlókként tekintenek ránk mindaddig, amíg személyes kapcsolatba nem kerülnek velünk, sokkal felemelőbb érzés, mint néhány font zsebre tétele. 
Másik sztori, talán kedden történt, szintén nagyon feltöltött. Reggel éppen beparkoltam a trolimmal egy lépcső mellé, kezdtem volna felcuccolni az emeletre, amikor megszólított egy nő. Mondta, hogy nem tudják, hol van nagy szemetes kuka, ezért kitette a szemetet az ajtó elé, kukástól. Ahogy kimondta, észre vette, hogy pont vele szemben állnak a kukák, de mondtam neki, hogy hagyja csak, majd én kicserélem. Megköszönte, elment. Megcsináltam az emeleti szervizeket, már csak 4 volt hátra, a földszinten. Közeledett az ebédszünet, gondoltam egyet még lezavarok gyorsan. Bekopogtam az elsőbe, hamar megvolt, nem kellett rendes szervizt csinálnom, csak beadtam pár törcsit meg wc papírt és kicseréltem a kukát. Még mindig volt bőven időm, így bekopogtam a másodikba is. Egy nő nyitott ajtót, köszönte szépen, nem kért semmit, aztán mégis eszébe jutott, hogy kölcsön kérné a porszívómat. Mondtam neki, hogy dehogy, majd én megcsinálom. Csak a konyhát kellett felporszívóznom, már majdnem készen voltam, amikor megköszönte a kukát. Akkor esett le, hogy ő állított meg reggel. Felajánlott egy kávét, én kedvesen visszautasítottam, de addig-addig mondta, hogy igyak, míg elfogadtam. Elkezdtünk beszélgetni, kérdezgetett a munkánkról, a szállásunkról, a származásomról, mesélt arról, ők honnan jöttek, milyen kavar volt a foglalásukkal, és mennyire tetszik nekik Butlins, a gyerekek számára elérhető szórakozási lehetőségek, és persze a Gold. Nagyon jól esett a kedvessége, jót beszélgettünk, még ha 80-20 arányban ő beszélt is. :D Mivel temérdek időm volt, eljöttem ebédszünetre, utána megcsináltam a 3. szobát, ahol egyébként a nő szülei és testvére, unokahúga laktak, és ami szintén pretty clean volt. A 4.-be nem jutottam be, redlight volt, azaz belülről bezárták, így hát nem is nagyon erőltettem, elmentem inkább segíteni egyik csajnak. 
Summa summarum, ezek azok a tapasztalatok, élmények, amikre ha konkrétan emlékezni nem is fogok, a sok rosszal ellentétben mégis jó érzéssel töltenek majd el, ha évek múlva visszagondolok a Butlins-i életemre. 

Ps.: Kaptam egy heti fizut, amit nem is értek igazán, de van, és ennek nagyon örülök! :D 
Ja, meg azt kihagytam, hogy a jó kedvem nagy mértékben annak köszönhető, hogy apa küldött pénzt és eltudtam menni végre bevásárolni. Ez ad egyfajta minimális biztonságérzetet, perpill nem érzem magam olyan kiszolgáltatottnak és elveszettnek, mint eddig. Ez nagyban befolyásolja a hangulatom, valószínűleg ez alapozta meg a jó kedvemet a héten. Remélem a holnapi szerviz napon is ér majd valami kellemes meglepetés és úgy zárhatom a hetet, hogy jó voltam a munkámban és jól (elfogadhatóan) érzem magam a jelenlegi életemben. :)