Szombaton eléggé magamba voltam fordulva. Hajat mostam, de hajszárító híján a szállás fűtésére kellett hagyatkoznom. Feküdtem az ágyban, sorozatoztam, nem igazán volt kedvem még ahhoz sem, hogy Facebookon beszélgessek a barátaimmal. Délután anyukám próbált jobb kedvre deríteni, mondta, hogy sétáljak egyet, szellőztessem ki a fejem, de -mily' meglepő- ezt sem akartam. Míg nem megláttam, hogy SÜT A NAP! Csütörtök óta először. Kedvet kaptam a kimozduláshoz, gyorsan felöltöztem és célba vettem a tengerpartot. Már saját magam előtt is gáznak véltem, hogy 3 napja itt vagyok a tenger mellett, de még nem láttam a tengert. Az idő szeles volt, de mégis kellemes. A part maga nem kifejezetten szép, úgy is mondhatnám, hogy víz nélkül inkább hasonlítana egy sztyeppére, sem mint tengerpartra, de azért egészen különös hangulat járt át, míg a kis sétányon baktattam. 

Igen, az a kék csík ott a tenger! 

Azért persze homok is akad bőven :P

Valami készül... 

Közelebbről nézve még félelmetesebb :|

De még nem ért ide :)

Ééééés végül, de nem utolsó sorban a kedvenc képem <3

Természetesen nem kellett sokat várni az esőre. Még a parton voltam, amikro elkezdett dörögni, szedtem gyorsan a lábaimat vissza a szállásra. Már a közelben jártam, mikor elkezdett cseperegni, majd ahogy elértem a Team Accomodation-t (azaz a szállásunkat) és fedezékbe kerültem, elkezdett ömleni az eső. Szeretem a felhőket, meg azt is, amikor szakad az eső -otthon is mindig szívesen néztem a teraszról-, de a legkedvencebb számomra a vihar. Az az igazi, kemény mennydörgés-villámlás kombó ami már-már megijeszt. Na, ilyet itt nem sokat fogok átélni, úgy hiszem.
A szombat további része szintén lustálkodással telt.

Akárcsak a vasárnap. Ha jól emlékszem, mély letargiába voltam zuhanva, alig vártam a hétfőt, hogy végre találkozzam valakivel.

Hétfőn sok dolgom nem volt. Délelőtt aláírtam a szerződést, egy kedves úriember, Simon jelenlétében. Végre egy kicsit örülhettem magamnak, ugyanis szinte mindent megértettem, amit mondott. A papírmunka után kaptam munkaruhát. Ez nem volt annyira egyszerű művelet, legalább 4 gatyát felkellett próbálnom, mire talált a hölgy számomra olyat, ami rám is jön. :D A lányával dolgozik együtt, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindketten, nem éreztem magam feszélyezve azért, mert dagadt vagyok. :D És őket is megértettem. 
Kb 11-re túl voltam minden aznapi tennivalón, így gondoltam bemegyek a városba a bankba, hogy elintézzem a számla nyitást. Másfél órát gyalogoltam, a szemerkélő eső nem is zavart már, viszont egész úton szembe fújt a szél, kurva szar volt. Nagynehezen megtaláltam a bankot, erőt vettem magamon és bementem. Fiatal ügyintéző csajok szaladgáltak ide-oda, egyikőjüket leszólítottam, eldaráltam, hogy segítségre lenne szükségem, de nem beszélek jól angolul, számlát szereték nyitni. Megmutattam a papírt, amit kaptam a melóban, majd közölték, hogy időpont szükséges, csütörtökre tudna adni. Gondoltam magamban nagyszerű, caplathatok be még egyszer. Kiegyeztünk a péntekben, már remegve várom, hogy begyalogolhassak. Plusz vissza is, mert már többet nem tudok buszra költeni. :D 

Ennyi említésre való dolog történt az elmúlt néhány napban. 
A szomszédaim kretének, két napja azt hiszem hajnalban, hogy meghalok, mert fél 4-kor arra riadok fel, hogy ezek a gyökerek csörtetnek végig a teraszon, csapkodják az ajtókat, ordibálnak, vihognak, énekelnek, egyszóval zeng minden, én meg azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok. Ma egyébként nekiálltak este átrendezni az apartmant, azt hallgatom cirka 3 órája, hogy baszkodják neki a bútorokat a falnak. Remek. (Mellékinfo: ma trainingen azt sulykolták az oktató videók, hogy "Ha nem mondod a szemébe, ne is írd le". Vagy valami hasonló, nem emlékszem milyen frappáns módon volt megfogalmazva angolul. A lényeg, hogy pont erről szólt, hogy ne beszélj ki senkit az interneten. Még jó, hogy ezt úgysem értik. :D)