Az elmúlt pár napban nem jelenkeztem. Próbálom összeszedni, mik történek:

Szombat - Az első szervíznapom. Big Reunion hétvége lévén a szervízelést párban csináltuk. Egy magyar sráccal voltam együtt, huszon valamennyi szobát kaptunk. Ezeken a hétvégéken, amikor az állatokat is meghazudtoló viselkedést produkálnak a fiatalok, a szobaszervíz annyit takar, hogy kivisszük a szemetet és adunk nekik wc papírt. Persze ahogy ajtót nyinak és ledaráljuk, miért zaklatjuk őket hajnal 10-kor, minden mondat végén kihangsúlyozzuk, hogy "if you like", azaz "ha szeretnéd", bízva abban, hogy annyira szana-szét van az illető, hogy inkább elhajt és nem kell bemennünk a bűnbarlangba. Néhány perc alatt megvan egy apartman, így baromi gyorsan végeztünk, ebéd szünet után lényegében csak ücsörögtünk a trolley tárolóban és vártuk, mikor jön ki a főnökasszony lebaszni minket -szerencsére nem jött. 

Vasárnap - Végre megérkezett Barbi, a lakótársam. Mivel azóta beszélgettünk Facebookon, mióta én kijöttem, egyáltalán nem tűnt idegennek, nagyon jól elvagyunk. Vasárnap este már a Tesco sem volt nyitva, sem az itteni Spar, ezért ki kellet sétálnunk a külső Sparba, aminek a kínálata nagyon gyér, de rohadt drága. 

Hétfő - A hétfő húzós nap. 5-ig szól a munkaidő (nekem még csak 4-ig szólt), az apartmanok többsége romokban hever, gyorsan és sokat kell dolgozni. Most először kaptam 3 apartmant, amiből a második már készen volt, így kettővel szöszöltem 4-ig, mondhatni elvoltam.

Kedd - Szintén három apartmant kaptam, az elsővel végeztem ebédszünet előtt, gondoltam fél 1-től 4-ig simán megcsinálom a másik kettőt -hát nem. Annyira elcsúsztam, hogy az utolsónál két csajnak segítenie kellett, és még így is alig végeztem 4-re. Az pedig külön hab volt a tortán, hogy utólag kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki rám várt, mert nem mehettek haza addig, míg én vissza nem értem az office-ba az utolsó hiányzó kulccsal. Nagyon kivoltam meló végére, el is határoztam, hogy felmondok. Pont tetőpontját élte a betegségem is, begyulladt a torkom, egész nap folyt az orrom, tüsszögtem, fáztam, minden bajom volt. Plusz az sem volt kellemes, hogy alig tudam menni, annyira fájt már a lábam a munkavédelmi cipőben. Hisztis voltam és utáltam mindent.

Szerda - Kicsit megnyugodtam, már nem akartam felmondani, eldöntöttem, hogy megvárom míg kirúgnak. Kedden elpanaszoltam a gondjaimat a srácnak, aki segített kijönni ide, ő pedig rögtön lépett is, elintézte, hogy szerdán csak ké apartmant kapjak, azt is úgy, hogy az a lány, aki mellett voltam első nap, velem legyen délelőtt és kiderítsük, mi megy lassan. Másfél óra alatt végeztünk az első apartmannal, de úgy, hogy 1-2 ágyat ő csinált meg, meg ő mosott fel és őportalanított. Szóval így is benne lett volna az egész 2 órába nélküle, pedig tényleg próbáltam sietni... A második apartmant ebédszünet után csináltam, akkor ő már nem volt ott. Ezzel egyáltalán nem siettem, mert hát minek, ha van több, mint 3 órám rá? 
Barbival és a fiúkkal alakult egy kis 4-es bandánk, minden estére van valami program. Szerdán elmentünk kocsikázni, megnéztük a környező kis városkákat, nagyon hangulatos volt, jól éreztem magam. 

Csütörtök - Előre féltem, hogy ismét hármat kapok, de szerencsére csak kettőt kaptam, de mindkettő készen volt már, és nem is nagyon volt már mit takarítani, így a délelőttöt Barbiékkal töltöttem. Ez volt az első igazi munkanapjuk. Az ő felettese is az, aki az enyém, egy csapatban leszünk, viszont nekik nem ő mutatta meg a dolgokat, hanem olyanok, akik nagyon felületesek voltak. Így egy kicsit osztottam az észt, na meg hát tök jó volt semmit sem csinálni. :D Ebédszünet után egyik magyar team leader azt találta ki nekem, hogy menjek végig az ő court-ján az alsó apartmanokban és vízkőtelenítsem a vízforralókat. Nem nagy meló, tök elvoltam vele, és az idő is nagyon jó volt, szépen sütött a nap, jó volt a hangulatom. Ezért kitaláltam, hogy a felső szinteket is megcsinálom, azt hiszem kb 40 apartman. Elég fárasztó volt a végére fel-le szaladgálni, egyszer mikor beleöntöm a vízkőoldót, aztán mikor később megyek és kiöblítem... Már-már felért egy kis kardioval a sok lépcsőzés. :D Kicsit kapkodtam is a végén, hogy időben végezzek és mehessek vissza az office-ba, hogy hamarabb elengedhessenek minket. 
Este összeültünk a srácokkal, iszogattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, ismét nagyon jól éreztem magam. Szerencsére ez a kis társaság kompenzálja mindazt a rosszat és hiányt, amit nap mint nap érzek, de megpróbálok elnyomni. 

Péntek - Ma nem dolgoztam, aludtam is délig. Eddig nem volt túl sok program, elmentem mosni, KICSERÉLTEM A MUNKAVÉDELMI CIPŐMET!!! (Amit nem akartak kicserélni, de jött a cuki néni és megengedte. Igaz ugyanúgy 39-es, mint az előző, hozzáteszem 40-es lábam van, de mégis nagyobbnak tűnik, ahogy felpróbáltam, nem fájtak benne a lábujjacskáim, úgyhogy nagy reményeket fűzök hozzá.) Aztán a fiúknál gangeltünk, végre ma először ettünk normális főtt ételt. Amúgy a tipikus angol, bedobozolt kajákon élünk: mac&cheese, spaghetti bolognese, chicken curry -minden, ami 1 font alatt van. Nem rosszak, de nem is jók. 

Megkaptam az első fizetésem, 208 fontot. Kb 90 ezer ft, pont ennyire számítottam, mivel még alig voltak óráim. A következő már sokkal jobb lesz, és csak két hetet kell rá várni. 
Egyébként január 8-án utazok haza és február 7-re kell visszaérnem. Alig várom, hogy otthon lehessek egy hónapot, nagyon-nagyon jó lesz. <3

Hát, érdekes dolgokat lehet találni felnőtt hétvége után. Persze határozottan jobb, mint belefutni egy adag hányásba (és rosszabb társaiba...).


Eddigi tapasztalataimra támaszkodva állíthatom, hogy az angol fiatalok kedvelt partykelléke a nálunk csak szódásszifon-tartozékként ismert patron. Elképesztő, hogy képesek ezt szívni, mintha nem lennének így is épp elég fogyatékosok... Az a kis zöld valami egy lufi volt fénykorában; elképzelésem szerint miután kiszúrják a patront, ráhúznak egy lufit és abból szívják ki a gázt. Mindenesetre vicces lehet a bulizás előkészülete: "Edward, te vegyél egy rekesz sört, én meg hozok egy doboz szifon patront. Megküldjük az estét, haver!" 

Tessék, itt egy szebb kép.

A trolley tároló. Az enyém ott hátul, annál a barna résznél parkol, ami valami bár féleség (volt?), amikor csak húzni akarom valamivel az időt, akkor egész jól eltudok ott bújni.

Ő az én kis trolleym. Van rajta minden, mint a búcsúban. A hatalmas, kerek porszívó, amit csak azért nem tudok teljes szívemből gyűlölni, mert van neki tök cuki arcocskája (egyik szeme pont látszik is), a sok ágynemű és lepedő és bathmat (amire nem volt egyszerű rájönnöm, hogy a fürdőszobai kilépőt jelenti), tisztítószerek, feather duster, azaz cuca, ami pókhálózásra van, és esélyes, hogy sosem fogom használni, a kis vödörben tea, kávé, cukor, tejszín, továbbá néhány rongy és szemét is felfedezhető. Az esetek többségében magam sem tudom, hogy mit hova tettem és egyáltalán mi micsoda. :D 

"In loving memory of Len Strickson 1926-2002 Doris Strickson 1924-2003 who both loved Sutton" Len és Doris Strickson emlékére, akik mindketten szerették Suttont. A kis esi kiruccanásunkon örökítettem meg ezt a fotót, Sutton-on-sea városban. Már a neve is nagyon tetszik ennek a kis tengerparti városkának, szeretnék egyszer nappal is elmenni oda, nagyon kedves helynek tűnik, a part melletti sétány pedig tele van ilyen padokkal, amelyek az egykoron ott élők emlékét őrzik. Csodás kis gesztus.

Tényleg mindent bedobozolnak. 

Első Tesco-raccingom óta ezzel szemezek. Barbi megvette, hát elég jó anyag. A képről nem biztos, hogy átjön, olyan, mint a Nutella, csak Milky Way ízű. Van Bounty és Maltikeks ízű is, egyszer azokat is kipróbálom.

Mogyoróvaj-mániában szenvedek. Imádom, a mogyoróvajas Pöttyös túrórudi megjelenése óta. A Cadbury csokiról ezelőtt még nem hallottam, egyik barátom kötötte a lelkemre, hogy mindenképp egyek, mert nagyon finom, és otthon kb 4x annyiba kerül, mint itt. Hozzáteszem, itt sem olcsó. De ez a kis karamellás szelet bizonyította, hogy megéri az árát.

Tegnap esti laza rosé party a srácokkal. :)

A mosoda egy része. 20 perc alatt kimos a gép, plusz a szárítás még egy 20-as, de így is fele annyi idő alatt tiszták lesznek a ruháim, mint otthon. Valószínűleg ez csak számomra nagy dolog. :D 

A mai hami. Csirkecomb (amit nem szeretek), paradicsomos-bazsalikomos mártással, olívabogyóval és gnocchival. Nagyon finom lett, hajlandó voltam megenni a combihusit, Anyukám is alig hitte el. :D