A hangulatom elég váltakozó volt az utazás során. Amikor megérkeztem, tetszett a légkör, a szállás elfoglalása után viszont rámtört a szomorúság. Első este semmit nem csináltam, már fél 9-kor lefeküdtem aludni. (Itt egy órával kevesebb van, mint otthon.) Fogtam az alvós barikámat és elsírtam magam. Csak arra tudtam gondolni, hogy mit keresek én itt??? Nem tartott sokáig a depi, a fáradtság hamar legyőzte és elaludtam. Jó 12 óra szunyókálás után az ébredés sem volt jobb, továbbra sem éreztem magam jól. Felöltöztem és elindultam a városba. Háromnegyed óra az út a Tescoig, nekem tartott kb másfél órába míg lesétáltam. Út közben jobb kedvem lett, átjárt ez az angolos atmoszféra, tetszettek az emberek, a házak, élveztem az utat. 
A Tesco kicsit másabb elrendezésű, mint otthon, de szépen felvan töltve, kellemes volt bent sétálgatni. Hál' Isten normális kosárba lehetett vásárolni, nem volt olyan nagy hodály, tili-toli szar, mint ami otthon olyan menő. Mivel a költségvetésemnek nem tett jót, hogy dupla annyiért vettem a vonatjegyet, mint amennyiért gondoltam, hogy fogom venni, ezért -barátnőm szavaival élve- low budget-ben kellett vásárolnom. Írtam egy listát a nagyon szükséges dolgokról, de persze itt hagytam, így fejből próbáltam felidézni, hogy mi kell. Szinte mindenből találtam akciós terméket, így belefértem a keretbe. Utána vissza érve rájöttem, hogy három fontos dolgot is elfelejtettem, de mindegy.
Ezeket vettem, valamennyire láthatóak az árak a blokkon. Összesen 6 ezer Ft-nyi pénzt költöttem, szerintem otthon sem úsztam volna meg kevesebből. A Neutrogenat 1000 valamennyiért szoktam venni a Rossmannban, a Palmolive 5-700 körül van, Oral-B fogkrémet még sosem használtam, de az is 6-700 körül lehet, fogkeféből a minőségibb mindig elég drága otthon, Signalt szoktam használni, kb 700 Ft-ért veszem (a képen látható fogkefe elemes, de észre sem vettem, csak mikor kibontottam :D), az olcsó tej otthon általában 170 Ft, a Syoss sampon, amit használok otthon 1400-1700, attól függ, hol veszem, kézmosót, Tescos müzlit meg wc papírt meg nem szoktam vásárolni. Ha ezeken kívül összeadom az otthoni árakat, az már 4500-5000 Ft körül mozog, így szerintem 19 font egyáltalán nem volt sok mindezért. 

Körbe akartam nézni a városban, de mire kiértem a boltból, elkezdett esni és cipekedni sem volt kedvem, így inkább vissza buszoztam Butlin's-ba. Gondoltam majd később teszek még egy kis felfedező kört, de végül nem mentem sehova. Hihetetlen, hogy két napja itt vagyok a tenger mellett és még csak nem is láttam. De hát hiába akarok én menni, most is szakad az eső és fúj a szél. Otthon is mindig lehúzott ez az időjárás, ha borongós idő volt, nem nagyon mentem sehova, inkább bekucorodtam az ágyba és egész nap sorozatoztam. 
Tegnap este azért még kicsit kimozdultam a szobából, még ha nem is mentem messze. Átmentem egy magyar sráchoz, ahol összegyűlt több magyar, intézni az NI-t, azaz a National Insurance-t, ami kb a TB-t jelenti. Fel kell hívni egy számot, elmondani néhány adatodat, meg azt, hogy mihez kell az NI, majd kapsz egy időpontot, amikor meg kell jelenned Kings Lynnben (nincs közel), ott feltesznek néhány kérdést, aztán jöhetsz vissza. De ha itt vagy, úgyis lesz, aki segít ebben. 
Sokat nem társalogtam a szobában lévő magyarokkal, sőt, mondhatni kínosan éreztem magam, amiért mindenki elbeszélgetett mindenkivel, úgy jött le, mintha rég ismernék egymást meg a helyet, nem is tudtam hozzászólni semmihez. Pedig elvileg ők is újak, nem véletlenül kell NI-t intézniük, csak már itt vannak egy ideje. Elvagyok itt magamban, de azért hiányzik, hogy ismerkedjek, társaságban legyek. De így egymagam hogyan nyissak mások felé? Nem megyek oda random senkihez, hogy "helló, dumálunk?"... Várom is a meló kezdetét, akkor legalább végre találkozok emberekkel. 

Tegnap érkeztek vendégek, este mentem egy kört a Skyline-ban. Ez amolyan központi hely, van benne színpad, Burger King, étterem, mindenféle. A '70-es évek szellemében telt az este, a középkorúak voltak többségben, de ahogy láttam, mindenki önfeledten bulizott. Retro zene ment, az emberek egy része beöltözve táncolt. Rikító színű parókák, diáklánynak öltözött srác, volt minden. :D Egyedül unalmas volt mászkálni a tömegben, hamar visszatértem a kis szobámba. 
Egyébként rájöttem, mennyire nem értem meg az nagolokat. Tegnap délután éppen kint cigiztem a gangon, amikor a szomszédból kijött egy csaj, készült levinni a szemetet. Valamit mondott nekem, de egy kurva szófoszlányt sem értettem belőle. Nem volt fontos, inkább csak valami megjegyzés lehetett, mint amikor állsz a buszmegállóban és pár méterre tőled egy néni megjegyzi, hogy milyen jót tenne már egy kis eső, szárad el a kert; erre válaszolsz valami olyasmit, hogy igen, elképesztő ez a forróság, és többet nem beszéltek. Hát, én nem tudtam mit reagálni, nagyon kínos volt, csak álltam és mosolyogtam. Erre még rákontrázott az az eset, amikor indultam a Skyline-ba. A dolgozók szállása 5 hosszú épületből átt, köztük kis "alagutakon" át tudsz közlekedni. Kanyarodtam az "alagút" felé, mikor is megláttam, hogy néhány lépéssel odébb egy ember valamit matat a csatornában. Nem foglalkoztam vele, meg azzal sem, hogy az "alagútban" lévő csatornafedél fel van szedve, a tátongó lyuk körbe van bólyázva, elzárva ezzel az utat. Gondoltam van bőven hely, nem fogom emiatt megkerülni az épületet, így könnyed lépésekkel átsuhantam a bólyák között. Az ember meg üvöltött. Jól megijedtem, megfordultam, elmormoltam egy Sorry-t, és tipliztem tovább. Hallottam, ahogy még zsörtölődik egy darabig, de fogalmam sincs mit mondott, ebből sem értettem semmit. :D 
Kezdek kicsit aggódni, hogy mi van, ha a jövő héten szerződés aláírás és training közben sem fogok semmit érteni?