Szenvedek. Számolom a napokat, próbálom magam azzal nyugtatni, hogy minden eltelt nap eggyel többet ad hozzá az itt létemhez és eggyel közelebb hoz a haza menetelhez. Júliusra vettem ki szabit, szeretnék elmenni az EDC UK-re. Egy napos fesztivál, a többi napra pedig valami kis angliai körbenézést tervezek. Persze ezt sem szabadna megengednem magamnak, mert így is alig lesz pénzem, amit haza tudok vinni augusztusban. Talán leginkább zavarodottnak érzem magam, ettől leszek rossz kedvű. A melóban folyamatosan baszogatnak, jelentéktelen apróságokért. Ez megszűnik most, hogy indul a szezon, viszont jön a nagy hajtás, kapkodás, a sok családos vendég, akiket utálok. Sehogy sem jó ez az egész, attól sem vagyok boldogabb, hogy legalább adósságok nélkül tudok majd haza menni, és ha nem jön közbe semmi, végre nem hátra felé kell majd állíndóan lépkednem, hanem elkezdhetek előre haladni az életemben. Egyre jobban hiányzik Anya, meg minden, ami miatt otthon az otthon, és már nem tudom tovább ignorálni az érzést. Nem tudom mit hoz a jövő, képes leszek-e azon az úton haladni, amin szeretnék, elérem-e azokat a dolgokat, amiket szeretnék, azt az egyet viszont tudom, hogy amint innen elmegyek, annyi időt akarok otthon tölteni, amennyit csak lehet. Írtam már, hogy nem érzem magam jól az életemben, nem érzem jól magam önmagamban, ideje lenne ezt helyre tenni, mert néha, amikor senki sem látja, kezdek kissé megbolondulni.