Elmaradtam egy vásárlós képpel, ezt most pótolom. 5.05 fontot fizettem a képen látható termékekért, ez forintra átszámolva kb 2200 Ft. Ismét csak azt tudom mondani, hogy otthon is kb ennyi lenne. Mondjuk ezek szinte mind Tescos cuccok, azért a márkát itt is kellőképp meg kell fizetni, de nekem egyelőre még nincs rá keret. :D

A vifon levestől (így hívok minden ilyen tésztás trutyit) hányingerem van. Egyébként is utálom, de most kiváltképp. A 6 db-os Tescos joghurt tök finom, volt többféle variáció, én a barackos-banános-narancsosat választottam. Kellemes csalódás volt. A kenyér meg a csirkemell sonka nagyon bejött, a natúr joghurt is finom, a paradicsomnak viszont volt valami fura utóíze, de azért betúrtam mindet. :D 

Munkaruhám egy része. A póló igazából zöld és van belőle 3 db, a dzseki nagyon bejön, a cipőt rühellem. Munkavédelmi cipő, acélbetéttel az elején, iszonyat kényelmetlen. Ma votl rajtam először, de ahogy felvettem, már akkro alig vártam, hogy levehessem. A uniformhoz tartozik még 2 nadrág -olyan ünneplősgatya-féle-, meg egy nagy, melegebb kabát. Tetszik amúgy az egész, a cég logója a cipőt kivéve mindenen rajta van. Remélem nem sértek semmiféle szabályt ezekkel a képekkel. Hiszen nem üzleti titok, hogy miben dolgozok, elvégre bárki láthatja, aki eljön ide. :)

Úgy nézek ki, mint egy kém. :D A fiús fejemet ellensúlyozván feltűztem a kis Eszteres névtáblámat. :D :D

Hogy a munkáról is szót ejtsek:

Ma volt az első gyakorlati training. Egész nap szép idő volt, valószínűleg ez megalapozta a hangulatomat. Reggel még nem igazán értettem a dolgok menetét, ahogy várakoztam a Gold Office-ban (asszem ez a neve a helynek, ahol minden reggel gyülekeznek a Gold részlegen dolgozók). Lassan elcsendesedett a hely, mindenki ment a dolgára, csak mi, újak maradtunk, a feladatunkra várva. Fel kellett olvasnunk hangosan egy egész tájékoztató füzetet. Nem értem mi értelme volt, tekintve, hogy egyikünk sem olvasott szépen angolul, de azért elvoltam, egyrészt mert gyakorlásnak jó volt, másrészt mert addig sem kellett semmit csinálni, plusz miközben ültem, a cipő is egészen elviselhető volt a lábamon. Fél 10-től egészen 11:45-ig tartott ez a szöttyögés, majd elmentünk ebéd szünetre (én cigiszünetre, végre), utána pedig a Team Leaderem, azaz a közvetlen felettesem bemutatta egy aoartmanban, hogy mi is lesz a feladatunk. Nem tűnik nagy ördöngősségnek, amíg nem realizálod, hogy mennyire alaposnak kell lenned, milyen rövid idő alatt. A következő apartmant közösen csináltuk meg, egyelőre el sem tudom képzelni, egy óra alatt hogy tudnék én egyedül végezni. Ugyanis kb ennyi idő van apartmanonként. Eleinte 2 lesz a napi feladatunk, majd egyre több, egészen 4-5-ig. 6 órás melóba beletuszkolni ezt, úgy, hogy előtte össze kell készítened a trolley-dat (kis kocsi, amire felpakolod a porszívót, tisztítószereket, rongyokat és egyéb szükséges cuccokat), el kell tolnod a trolley-dat az apartmanba, egyáltalán meg kell találnod az apartmant. :D Nyilván egy idő után mindez rutinszerűen fog menni, de jelenleg elég húzósnak tűnik. Összevetve tetszik az egész, a munka is, főleg mert szeretek egyedül dolgozni, egyedül felállítani egy rendszert és aszerint haladni. Úgy érzem, menni fog. 
A hétvégém szabad, p-sz-v semmi, majd csak hétfőn kell dolgozni menni. Holnap vissza kell mennem a bankba elintézni a számlanyitást, előre félek mindentől, főleg mert péntek 13. lesz. :| 
Tegnap kaptam közvetve egy kiköltöző csajtól jópár cuccot, meg még fogok néhány bútort is, így lassacskán sikerül majd otthonossá tenni a kis lakomat. 

Valamelyik nap mély letargiába zuhanva készítettem egy kis naptárt, amiben beírkáltam a napokat egy évre előre. Úgy éreztem, valamelyest segíteni fog, hogy diadalmasan X-elgethetek át minden napot, ami már eltelt. Íme: 

Igaz, hogy ez eddig még semmi, de azért durva belegondolni, hogy már 7 éjszakát eltöltöttem itt. Bármennyire is keserves volt néha, azért gyorsan eltelt.űűűű

De még rengeteg van hátra jövő év novemberig :(

Talán kezdek kicsit oldódni, ma már párszor megmertem szólalni angolul, pontosabban kérdéseket feltenni, ha valamit nem értettem. El sem hiszitek, mennyit segít, mennyi önbizalmat ad és milyen büszkeséggel tölt el akár egy egyszerű mondat kimondása is. 
Persze azért még megvagyok szeppenve, főleg mikor hallgatom, hogy magyarok milyen jól beszélnek. Valamiért van bennem egy ilyen gátlás, hogy angolul tudó magyarok előtt félek megszólalni. Most kezdem megérteni miért nem mertem a gimiben angol órán semmit mondani (azt leszámítva, hogy nem is tudtam volna), vagy magántanárnál megszólalni, vagy egyáltalán az egyik barátom előtt megszólalni. Írásban próbáltunk néha angolul beszélgetni, de én szóban sosem tudtam semmit mondani. Ha mondtam is, akkro is valami bődületes baromságot, amiről magam is tudtam, hogy helytelen, sőt mi több, tudtam hogy lenne helyes, de valamiért annyira cinknek éreztem bármit is mondani, pedig ő sem tud angolul. Hülyeség, mi? Nem is tudom miért van ez, de szeretném gyorsan leküzdeni.
A mai naphoz még annyit, hogy megláttam egy srácot, aki első ránézésre nagyon megfogott. Nem tudom megindokolni miért, nem is a zsánerem, de van benne valami AHHH! :D Eszter-féle minden követ megmozgató kutatásba akartam kezdeni az internet legsötétebb bugyraiban, de sajnálatomra kurva könnyen megtaláltam és kurva hamar rájöttem, hogy van barátnője egy ideje. Hát miért is ne lenne?! :( Úgyhogy továbbra is csak messziről fogok rá szolidan mosolyogni, bízva benne, hogy talán sikerül majd néhány szót váltanom vele egyszer és nem égetem magam szénné. :D Ja, amúgy magyar, és pont az a keresztneve, ami nekem a leggyengébb gyengém, tiszta Murphy az egész. Lehet, hogy csak a neve miatt tetszik? Ezen sem lepődnék meg... :D